Munkám során törekszem a rendszerszemléletre: azt gondolom, hogy az egyén nem kezelhető külön azoknak az emberi kapcsolatoknak a milliőjétől, ami számára fontos és értékes. Ezeknek a dinamikáját pedig együttesen kell feltárni és értelmezni. Az emberi kapcsolatainkban sérülhetünk, de egyúttal gyógyulhatunk is, melynek alapja, hogy feltárjuk a személyiségünk alapvető működésformáit.

Szemléletem megoldás- és erőforrásközpontú: elsődleges célom a személyiség stabilizálása és esetlegesen a még nem tudatosult erényeinek megerősítése. Véleményem szerint, már eleve a probléma felismerése és a szakember bevonása a fejlődés útját jelenti. Azt gondolom, hogy mindenki képes az elakadásait megoldani és tapasztalatait beépítenie a magáról alkotott képbe, hogy az később az egyéniségét gazdagítsa.

„Nem tudok senkinek semmit sem tanítani, csak megteremthetem számára azt a környezetet, amelyben tanulni képes (Carl Rogers)”

Ez a rogersi idézet a pszichológusi hitvallásom egyik pillére. Az életünk folyamatos tanulásból és fejlődésből áll, amelynek egyik legmélyebb és egyben legfelszabadítóbb része önmagunk megismerése. Saját tapasztalatomból is állíthatom, hogy az önismeretünk növekedésével még harmonikusabb kapcsolatban kerülhetünk a környezetünkkel. Hiszek abban, hogy mindenki képes a fejlődésre. Én pedig úgy tudom a klienst segíteni a fejlődés útján, hogy egy elfogadó, biztonságos és empatikus környezetet teremtek számára.