A pozitív érzelmek hatalma
Bevezetés
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”
Valószínűleg ezeket a sorokat még a nem vallás gyakorló emberek is ismerik. Ezek a sorok Pál apostol korinthusiakhoz írt első leveléből származnak, melyben leírja a szerető ember viselkedését: nálunk nincsenek jelen a negatív érzelmek. Már a klasszikus tudomány megjelenése előtt is felismerték azt, hogy az elhúzódó negatív érzelmek hosszú távon romboló hatással bírnak, míg a jó dolgok, mint a szeretet, hála, siker megfiatalít, megerősít, megszépít. Ez azonban nem csak úgy a semmiből érhető el számunkra, hanem kitartó gyakorlással, akarattal és energiabefektetéssel valósítható meg.
Miért is éri meg számunkra, hogy tudatos ráfordítással tegyünk a pozitív érzelmekért? Azért, mert a pozitív érzelmek jellemünkre, a közösségünkre és így a környezetünkre is hatással vannak. A pozitív és negatív attitűdünk túlmutat a helyzetek puszta értelmezésén. Ezek áthatják egész elménket, egész megjelenésünket, szívritmusunkat, testünk kémiáját, izmaink feszülését és erőforrásainkat, kapcsolatainkat. Nemes egyszerűséggel a pozitivitás jó érzés.
A pozitív érzelmek hatalma
A pozitivitás megváltoztatja az elme működését. A rossz gondolatokat jókra cseréli, megváltoztatja az agy hatókörét és határait. Egyszóval kitárja az elmét, nyitottabbá tesz. Ez által a pozitivitás átformálja a jövőnket, hiszen a pozitivitás megtapasztalása hatással van fizikai (jobban alszunk, gyorsabban gondolkozunk), mentális (fogékonyabbakká válunk a környezeti ingerekre, és így hatékonyabban reagálunk rá), pszichés (optimistább és ellenállóbb szemléletet alakítunk ki) és szociális erőforrásainkra is (kapcsolataink minősége is jobbá válik).
A pozitivitás által meglátjuk az új lehetőségeket, leküzdjük az akadályokat, kötődéseket alakítunk ki, és önmagunk legjobb kiadásává válunk. A pozitivitás lehetőséget kínál arra, hogy a létezés új szintjére lépjünk: kitárjuk az elménket és a lehető legjobb jövőt építsük fel magunknak. Ezt a szemléletet szeretné átadni Barbara Fredrickson, a pozitív pszicholőógia kutatója is: a pozitivitás megújítja világnézetünket és revitalizálja a mentális állapotunkat, kapcsolatainkat és lehetőségeinket. Tulajdonképpen több életet visz az életünkbe.
A pozitivitás sokkal több, mint a negativitás és az egészségügyi kockázatok hiánya: többet jelent, mint biztonságban, elégedetten és sikeresen élni. Hiszen nemcsak reflektál az egészségre és a sikerre, hanem meg is teremti azt. Sokkal többet tanulunk, amikor jó a kedvünk, hiszen érdeklődőek vagyunk, hajt bennünket a kíváncsiság. A pozitivitás jobbá tesz bennünket: a jó érzések kiszélesítik a látókört, és erőforrásokat biztosítanak a jövőre legyen az akár testi, szociális, intellektuális vagy pszichés erőforrás.
A negatív érzelmek hosszútávon adaptívak és bizonyos helyzetekben életet menthetnek, azonban beszűkítik a figyelmünket, eltávolítanak másoktól és aktiválják a stresszrendszert. A negatív érzelmek, mint a harag, düh, félelem, azért fontosak, mert kockázatos helyzetben az alkalmazkodást szolgálják. Akkor, abban az adott szituációban igen is szükségesek, azonban hosszú távon nem kifizetődőek. Hiszen a hosszantartó vagy túl nagy stressz megbetegít és öregít. Ezzel ellentétben a pozitív érzelmek hosszútávon segítenek bennünket a jobb adaptációban: a gyakran átélt pozitív érzelmek szinte gyógyítanak, megfiatalítanak. A kutatások azt mutatják, hogy a több pozitív érzelmet megélő emberek akár 10 évvel is tovább élnek.
Mi a pozitivitás?
A pozitivitásnak különböző formáit és mértékét ismerhetjük el. Ha megkérdezünk egy embert, hogy mi a végső célja az életben, gyakran a válasz: boldog akar lenni. Azonban ez túl általános és homályos cél.
A pozitivitásnak jóval több aspektusa van, mintsem csak boldognak lenni. Fredrickson az alábbi formáit különbözteti meg: öröm, hála, derű, érdeklődés, remény, büszkeség, vidámság, inspiráció, áhítat, szeretet. Láthatóan sokkal több van, mint a legtöbb ember által emlegetett boldogság. Ez azért van így, mert gyakran elfelejtjük értékelni a pozitív pillanatokat. Az érzelmek szépsége abban rejlik, hogy nagyon egyéniek, hiszen sokkal inkább a saját interpretációinktól függenek, mint külső körülményektől. Ez pedig azt is jelenti, hogy mindenkinek megvan a saját útja a pozitív érzelmeinek a kibontakoztatásához. Ha növelni akarjuk a pozitivitásunkat, akkor pedig önmagunk megismerésével kell foglalkoznunk.
Fredrickson arra buzdít, hogy lépjünk túl azon a kifejezésen, hogy „boldog vagyok”, és próbáljuk meg pontosabban meghatározni érzelmeinket. Ezáltal lehetőségünk van megfigyelni azt, hogy mennyi pozitív pillanat van jelen a hétköznapjainkban. Az érzelmek diverzitásának a tudatosításával pedig még tovább fokozhatjuk a pozitivitásunkat.
Minden ember boldog szeretne lenni, mégis gyakran rossz helyen keresik a boldogságot: magasabb fizetésre, különböző tárgyak birtoklására vagy kimagasló teljesítményre törekszenek. Azonban a boldogságra való törekvés egyetlen módja, ha a pozitivitásra törekszünk: ezek a pillanatok pedig percről percre összeadódhatnak, és ennek segítségével építhetjük fel az életet, amit keresünk. A pozitivitás a célba jutás eszköze, nem önmagában a cél. Fredrickson ösztönöz bennünket, hogy teremtsük meg, óvjuk és szeressük azokat a pillanatokat, amelyek megnyitják a szívünket. A szívből jövő pozitív pillanatok gyakoriságát kell növelni, nem pedig a műmosollyal álcázott közönyt vagy negativitást. A pozitivitásnak belülről kell fakadnia.
Senki sem úgy jön a világra, hogy kicsattan az örömtől és a pozitivitástól. Így a tapasztalatok azt mutatják, hogy mint minden beállítódás és működésmód, a pozitivitás is növelhető és fejleszthető. A saját pozitivitásunkért csak mi vagyunk felelősek: a legjobb az egészben pedig az, hogy rendelkezésünkre áll minden, amivel jobbá tehetjük az életünket és a minket körülvevő világot.
A pozitivitás megtapasztalása gondolkodásunktól függ: rajtunk áll, hogy hogyan értelmezzük az adott helyzeteket. Egyáltalán adunk-e időt magunknak észrevenni a jót, engedjük kibontakozni a pozitív pillanatokat.
Ha a pozitivitást választjuk, akkor a bővülés effektusát tapasztaljuk meg: egy felfelé tartó spirálba kerülünk, ahogyan kinyitjuk szívünket és elménket. A rajtunk átáramló pozitivitásnak megfelelően kiterjed a tudatosságunk. Az érzelmeink egyszerű kauzális viszonyban állnak az észlelési mezőnkkel: amikor mosolygunk, akkor fogékonyabbak vagyunk, és észrevesszük a nagyobb összefüggéseket. Kutatások bizonyították, hogy a pozitivitásban lévő emberek nagyobb teret figyelnek meg a szemükkel, így kimondható, hogy a pozitivitás által a világra való rálátásunk is megváltozik: kiszélesedik a szemléletünk és többet tudunk befogadni.
A pozitivitás tudattágító: a megnövekedett kreativitás által egyre több ötletünk lesz, és élünk is a lehetőségekkel. Így megváltozik agyunk működése is, és ahogyan a világgal kölcsönhatásba lépünk. A pozitivitás és a nyitottság egymást táplálják, erősítik és katalizálják. Ahogy nő a pozitivitásunk, úgy nő a másokba vetett bizalmunk: így interperszonális kapcsolataink minősége is javul, és elmélyülnek azok. A pozitivitás összeköt bennünket önmagunk és mások emberi mivoltával, a létezés nagyszerű misztériumával. Tehát jobbá formál bennünket.
A pozitivitás akkor jelenik meg, amikor az emberek kapcsolatba lépnek egymással. A közösen átélt nevetés és derűs pillanatok elmélyítik az emberi kapcsolatokat, így növekszik az élettel való elégedettség és szubjektív jóllét is. A pozitivitás testi szinten is egészségesebbé tesz: alacsonyabb lesz a stresszhormon, és növekszik a szociális kötődésű hormonok kibocsátása. Több dopamin és opioid összetételű hormon termelődik, amellyel az immunrendszer aktivitása növekszik, így csökkennek a gyulladásos reakciók. Alacsonyabb lesz a vérnyomás, kevesebb lesz a fájdalom, az alvásminősége is javul.
Ha az emberek növelik a pozitivitást az életükben, akkor önmaguk legjobb kiadásává válnak. Minél jobbak vagyunk, annál inkább képesek vagyunk megbirkózni az élet kihívásaival. A nehézségek elkerülhetetlenek, és nem tűnnek el azért, mert megnöveltük a pozitivitást, de könnyebben vészeljük át az élet viharait.
Így tehát a pozitivitás különösen embert próbáló időkben fontos: ez teszi lehetővé, hogy rugalmasan reagáljunk. Fredrickson azt mondja, hogy képesek vagyunk meghajolni úgy, hogy nem törünk el, és akkor is talpra tudunk állni, amikor a legkevésbé hisszük. Akik krízis után hamar talpra állnak, azok nagyobb érzelmi komplexitásra képesek. Ez nem azt jelenti, hogy a világtól elszakadt, fejüket homokba dugó, érzéketlen robotok: épp ellenkezőleg: érzékeny emberek, de gyorsabban eresztik el a szorongást. Ők nem tagadják a negativitás realitását, de nem merülnek el benne. Kétfajta válasz van a nehézségekre: a kétségbeesés és a remény.
Rajtunk áll, hogy megsokszorozzuk a negativitást, amik lehúznak, vagy a pozitív érzésekre fókuszálunk, amelyek feljebb emelnek.
